A folyadékkristályos kijelzők (LCD) egyik elsődleges nyersanyagaként a polarizátorok gyártási költségeik 20-30%-át teszik ki. Ez a cikk a TN LCD polarizátorát veszi példaként, és bemutat néhány olyan problémát, amelyek miatt sok LCD polarizátor felhasználó jobban aggódik.

A polarizátor egyfajta optikai film, amely polarizált fényt generál, amelyet többrétegű polimer anyagok alkotnak. Az LCD-képernyő eltérő felhasználása szerint nagyjából két típusra osztható: arclapra (más néven átlátszó lapra) és negatív lapra (más néven fényvisszaverő lapra).
Polarizáló réteg: festés és nyújtás után PVA (polivinil-alkohol) fóliából készül. Ez a réteg a polarizátor fő része, más néven az eredeti polarizáló film. A polarizáló réteg határozza meg a polarizátor polarizációs teljesítményét és áteresztőképességét, és ez a fő része, amely befolyásolja a polarizátor színtónusát és optikai tartósságát. A polarizáló réteg alapvető feldolgozási technológiája a festési módszer szerint két festéksorozatra és jód sorozatra osztható. A nyújtási folyamat szerint két sorozatra osztható: száraz nyújtás és nedves nyújtás. Anyagának és feldolgozási technológiájának megváltoztatásával a polarizáció, az áteresztőképesség, a színárnyalat és az optikai tartósság megfelelő beállítása érhető el.
TAC réteg: A PVA fóliából készült polarizáló réteg könnyen felszívja a vizet, elhalványul és elveszíti polarizációs teljesítményét. Ezért mindkét oldalon jó optikai egyenletességgel és átlátszósággal rendelkező TAC (triacetát-cellulóz-észter) fóliát kell használni a nedvesség és a levegő elkülönítéséhez. Védje a polarizáló réteget. Az UV CUT és Anti-Glare funkciókkal ellátott TAC fólia használatával ultraibolya sugárzás elleni polarizátorok és tükröződésgátló polarizátorok készíthetők.
Ragasztó: Fényvisszaverő filmoldali ragasztóra és hámlasztó filmoldali ragasztóra osztható. A fényvisszaverő fólia oldalsó ragasztójának az a szerepe, hogy a fényvisszaverő fóliát szilárdan rögzítse a TAC fóliához, és az eljárás követelményei nem teszik lehetővé az újra lehúzhatóságot. A lehúzódó filmoldali ragasztó egy nyomásérzékeny ragasztó, amely meghatározza a polarizátor tapadási és foltfeldolgozási teljesítményét. Teljesítménye az egyik leginkább aggasztó probléma az LCD polarizátor felhasználók számára. Külön film: Ez egy PET (etilén-tereftalát) fólia, amely egyik oldalán szilícium bevonattal van bevonva. Elsősorban a nyomásérzékeny ragasztóréteget védi. Ugyanakkor a lehúzó ereje nagyon fontos az LCD patch számára. A munkaképességnek van bizonyos hatása.
Védőfólia: Ez egy PE (polietilén) fólia, amely egyik oldalán EVA réteggel (etilén-vinil-acetát kopolimer) van bevonva. Alacsony viszkozitású és védi a TAC film felületét.
Fényvisszaverő fólia: Ez egy egyoldalas PET fólia alumínium elpárologtatással. Jelenleg a legtöbb nem irányított fényvisszaverő elpárologtatott alumínium fólia használatos. Ha a fényvisszaverő fóliát transzflektív fóliára cseréljük, transzflektív polarizátor készíthető. Emellett különféle aranyozott, ezüstözött és lézerfóliák is használhatók fényvisszaverő fóliákként különböző háttérszínek és tükrök előállítására.
Általában a TN típusú LCD polarizátor fix méretű és rögzített abszorpciós tengellyel rendelkezik. Egy speciális méretű LCD polarizátor esetében a gyártóknak meg kell mérniük annak abszorpciós tengelyét. Ebben az időben egy speciális optikai műszert kell alkalmaznunk - Optical Absorption Axis Measuring Instrument (OI-OAM)

Három elemre osztható: egyszeres, párhuzamos és keresztezett. Általában a JIS-Z-8701 szabvány szerinti integráló gömbspektrofotométerrel mérik. Ezek közül az egyszeri áteresztőképesség egyetlen polarizátor, a párhuzamos transzmittancia (H0) két párhuzamos abszorpciós tengelyű polarizátor áteresztőképességére, az ortogonális áteresztőképesség (H90) pedig a két merőleges abszorpciós ax polarizátor áteresztőképességére utal. A három indikátor közül a H0 és a H90 befolyásolja az LCD képernyő fényerejét (H0) és kontrasztját (H0/H90), ami nagyon fontos az LCD gyártók számára. Fontos, hogy a jó megjelenítési hatás elérése érdekében nagy fényerővel és nagy kontraszttal kívánatos, hogy a H0 a lehető legmagasabb legyen, a H90 pedig a lehető legkisebb legyen.
Ezt a és b értékek képviselik, amelyeket általában integráló gömbspektrofotométerrel mérnek. Az A és b értékek színkoordináta értékek a CIE (International Commission on Illumination) Lab színrendszerében. Az a és b értékek halmazának hozzávetőleges színe megtalálható a színkoordináta diagramból.
Ez egy számított érték, amely a polarizátor által keltett polarizált fény általános hatékonyságát jelzi. A képlet átalakítható a következőre: H0/H90 = (1+ν2)/ (1-ν2). Látható, hogy minél közelebb van a ν érték 100%-hoz, annál nagyobb lesz a kontraszt (H0/H90).
Három elemre oszlik: a védőfólia lehúzó ereje, a leváló fólia leváló ereje és az üveghordozóra ható lehámlási erő. A három fajta hámlási erő mérését a JIS-C-2107 szabvány szerinti szakítógép végzi. A védőfólia leváló erejét és a lehúzó fólia leváló erejét 180°-os, az üveghordozó 90°-os irányban mérjük. Lehámlik. Az LCD-gyártók számára nagyon fontos a polarizátornak az üveghordozóra való leválasztása. Ha a ragasztás után rövid időn belül (4-6 órán belül) nehéz lefejteni, vagy a leválasztás után ragasztó marad az üveglapon, akkor a polarizátor rossz átdolgozhatóságú lesz, és a rossz elhelyezés a teljes LCD képernyő selejtét okozza. Ha azonban a leválási erő kicsi, könnyen csökkenhet a nyomásérzékeny ragasztó tartóssága és nedvességállósága, miután a polarizátort az üveghordozóra laminálják, és a lehámló film felülete behorpadt, ami befolyásolja a polarizátor teljesítményét.
A tartóssági vizsgálat során le kell húzni a polarizátor leváló fóliáját és védőfóliáját, és rögzíteni kell az üveghordozóhoz. Nyomás alatti habzás után állandó hőmérsékletű és páratartalmú dobozba helyezzük, hogy megfigyeljük a kísérlet előtti és utáni változásokat. Ezek közül a habzási és hámlási index elsősorban a ragasztó tartósságát, az optikai változási index pedig a PVA réteg tartósságát. A polarizátor tartóssági követelményeit a különböző típusú LCD termékek tervezési követelményei (használati környezet) szerint kell meghatározni.